Kolostorában egy reggel a Liang-dinasztiabeli Vu császár és Bóddhidharma beszélgetését idézte Lin-csi apát.

– Több száz évvel ezelőtt – kezdte példázatát Lin-csi – Vu császár egy nap magához hívatta a legszentebb pátriárkát Bóddhidharmát.

– Mester! – szólt a császár. – Számos útmutatást kaptam már tőled. Tudom mi a halál, tudom, hogyan várjam a halált, tudom, mi történik a lélekkel a halál után. Csak azt nem tudom, hogyan éljek a halálomig. Milyen az erényes élet, Mester? Mi az erény?

– Az erény, mint könnyű járás, császár. Mint könnyű séta csupán. Erről ismered meg a leginkább – felelt a pátriárka, s mint akinek sietős a dolga, máris sarkon fordult.

– Mester! – állította meg Vu császár. – Fejtsd ki a tanítást! Mondd meg, mit kell tennem! Építsek–e több kolostort? Áldozzak–e többet templomokra, papjaimra? Vagy öltözzek szerzetesnek és tegyek szigorú fogadalmat? Mondd, Bódhiddharma, mikor vagyok erényes?

– Költhetsz többet templomokra, papjaidra, de a bőkezűség még nem erény, császár. A kőkezűség is jutalmat vár, ellenszolgáltatást. A szigorú fogadalom pedig egyenesen ostobaság. Buddha szinte dühbe gurult, amikor meglátott valahol egy aszkétát. Nem ez az erény útja császár. Az erény, mint könnyű járás, mondtam már. Mi köze lenne az önsanyargatáshoz?

– Legyek hát keménykezű uralkodó? Harcos hódító? Győzni erény, Bódhiddharma?

– Sem szegénynek, sem gazdagnak, sem jámbornak, sem hősnek lenni nem erény, császár – felelte a pátriárka. – Továbbá sem jónak, sem igaznak, sem szentnek, de még bölcsnek lenni sem erény. Egyáltalán, gondold meg, bármiben is jeleskedni, versenyre kelni a többivel méltó lenne hozzád? – tette fel a kérdést a pátriárka Vu császárnak, majd meg is válaszolt rá. – Nem császár! Ez nem lenne méltó, nem lenne erényes viselkedés. Erőlködés lenne. Márpedig az erény, mint könnyű járás. Könnyű séta csupán. Ne feledd! – szólt és magára hagyta a császárt.

Fejezte be példázatát az erényről Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.